Thursday, June 28, 2012
Monday, May 24, 2010
Thursday, October 15, 2009
Felrobbantották a szénosztályozót
Ma délben megsemmisítették Szulamit c. filmünk egyik fő forgatási helyszínét: a szénosztályozót.
Miután korábban több különböző hír is felröppent arról, hogy milyen módon szeretnék hasznosítani esetleg az épületet, terveztek filmstúdiót, illetve kómaközpontot, végül maradt a robbantás.
további képek a robbantásról itt.
Sunday, March 1, 2009
Egy százalékot a Controlnak!
Ezúton köszönjük a segítséget mindazoknak, akik a korábbi években is támogatták a Control Stúdió Filmegyesületet!
Múlt évi eredményeinkről rövid összefoglaló található honlapunkon:
www.controlstudio.hu
Kérjük, támogassa továbbra is adója egy százalékával a Control Stúdió Filmegyesület munkáját!
Adószám: 18325872-1-02
Bankszámla szám: 50800111-11151540
Szigetvári Takarékszövetkezet
Segítségét köszönjük!
Sunday, February 15, 2009
Kritika
Két összefoglaló cikk a Filmszemle kisjátékfilmes versenyprogramjáról és a magyar sci-firől:
Kúltura.hu:
Kicsik versenyben: megcsillan a nagyság
Apertúra Magazin:
Egy lépés előre, fél hátra – Magyar sci-fi
Tuesday, February 10, 2009
Kritika
Cikk a bama.hu-n:
Filmszemle: játszottak a képekkel a Szulamitban
és még egy a Filmtett portálról:
"A legfigyelemreméltóbb sci-fi – már csak azért is, mert saját blokkot kapott – Csátich Renátó Szulamit című, romantikus szálakat is hordozó werkfilm-paródiája. A cselekmény két idősíkon fut, amelyek természetesen a végén kihagyhatatlanul összemosódnak. A Szulamit remekül visszaadja a posztapokaliptikus hangulatot, ugyanakkor egy amatőr filmforgatás összes tárgyi és érzelmi viszontagságát magába foglalja. A dialógok sajnos kicsit vontatottra sikeredtek, ezért csak megfeszített koncentrációval tarthatja fent a néző mozizásban elfáradt figyelmét."
A teljes cikk itt.
Sunday, February 8, 2009
macskásember vs. szulamit
és ami a hivatalos oldalakról lemaradt:
hosszú és kimerítő levél lett, sokkal kevésbé egzakt, mint a független feszkó után, de hát most ez jött
de a lényeg.
a zsűri értékelés összefoglalójához hozzá kell tennem, hogy Balog Sándor azt is mondta, hogy a miénk volt a legvitatottabb film, ami igazából tök pozitív, mert azt jelenti, hogy azért bökte a csőrüket, nem tudtak csak úgy átsiklani felette. és abban is megegyeztek, hogy a fényképezés tuti! mondjuk az vicces volt, hogy azt is mondták, hogy zavarta őket a sok futkosás a kamerával (szóval igazából asszem a homevideós részekkel nem voltak kibékülve, amire B.S. azt mondta, nevezzük "dokumentarista" részeknek:).) ezzel kapcsolatban mondták, hogy céltalannak meg tolakodónak érezték a technika jelenlétét, és ekkor jöttem rá, hogy valami mégsem úgy állhatott össze nekik.
az a vicces, hogy a sci-fi részektől igazából mindenki el van ájulva, és lehet, hogy gyagya vagyok, de azt gondolom, hogy az embereknek pont emiatt kéne látniuk, hogy tudnánk mi egy hatalmas, látványos, nyugis sci-fit csinálni, de hát nem ez volt a cél :) és ha más miatt már nem legalább ezért gondolhatnák, hogy akkor valószínüleg a homevideós részekben sem véletlenül vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. na de mindegy, ez csak úgy eszembe jutott, mert már bennem is átfordult tizenötmilliószor a film, amióta fesztiválozós szemmel nézem.
és aztán még egy dolog ami két dologból tevődik össze.
1. a zsűri mondta, hogy jobban meg kellett volna vágni, meg hogy mennyire fontos a kritikus külső szem és hogy már a készítéskor tudni kell, hogy kiknek szánjuk a filmet.
2. vmelyik film.hu-s cikkben futottam bele, hogy a zsűri azt nyilatkozta, hogy a kisjátékfilmes alkotók között sok a fiatal, akik még várják a visszajelzést. és ebből a kettőből jöttem rá, hogy mi az ami végképp megváltozott bennem mostanra.
olyan hangnemben beszéltek, mintha azt hinnék, hogy odamegyünk, meghallgatjuk, aztán hazarohanunk és elkezdjük újra vágni a filmet. fontos a kritika, persze, de ahol két óra alatt kéne végigbeszélni harminc filmet, ott nem jöhet igazi kritika, és nekem az már nem kritika, ha azt mondják, hogy feszesebbre kéne vágni a filmet. na és ezért írtam még vmelyik korábbi e-mailemben, hogy már nem érdekelnek a kritikák. legalábbis az ilyenek, amik mintha nem lépnék át egy diákfilm fesztivál stílusát :)
ez a közönség ajnározás meg, hogy tudjuk, hogy kinek szánjuk a filmet, mintha azt súlykolnák, hogy miért nem kedveztünk a közönségnek, miért nem lett "fogyaszthatóbb" ez a film, hát erre mit mondjak? ezt a hozzáállást filmnéző emberként is visszautasítanám :)
ja, és hogy jön ide a macskásember? na hát volt egy rövidfilm, aminek az volt a címe, hogy a Macskásember 0, alcím: avagy az orosz montázsiskola hatása egy magyar macskára, és hát ettől a filmtől is el volt szállva a zsűri, meg annak a kritikának a végén is ezt emlegetik, ahol a kisjátékfilmes blokkokról írnak és emiatt még konzultálnom kell a fiúkkal (vagy a pszichológusommal), mer sztem annyira nem volt nagy szám ez a film, igazából nekem az alcíme jobban tetszett, mint maga a film :) És Balog Sándor, amikor a Szulamitról beszélt, mosolyogva azt mondta, óhatatlanul a Stalker jutott eszébe, főleg a helyszínek miatt, na hát így.
az egyetlen dolog, ami miatt igazán kiakadtam, hogy direkt a mi filmünknél hangsúlyozták ki, hogy vkinek mindig ott kellett volna lennie a vetítéseken, hogyha baj van, akkor jelezze, meg minden. hát ez nevetséges. biztos én vagyok már megint a naiv, de miután az ő elvárásaik 150%-ak voltak, azt hittem ez visszafelé is működik, főleg mivel időben megkapták a vetítési kópiákat, hát még a rövidfilmestnek se láttunk neki úgy, hogy előtte ne ellenőriztük volna a technikát, akkor a filmszemlétől ezt nem lehet elvárni???
az meg már csak Leiszivel dizájnos szemünket bántotta, hogy a Szemle spotja nevetségesen gyenge volt:)
és akkor még a végére:
Pepe is már írta, hogy többen is jelezték neki, akik most látták, hogy mennyire bejött nekik a film, néztem a blog statisztikát és a szemle alatt ugrásszerűen megnőtt a látogatók száma, meg a flickrt is nézték láthatóan.
szombat reggel, mielőtt elindultunk, amikor félálomban kóvályogtam kávét főzni, a család már nézte a tvt, zene tvt és a Take on me szólt.
a vasárnap reggeli vetítésre ültünk be, amikor a villamosról leszállva éppen rohanni akartunk át a zebrán tök véletlenül belefutottunk S-ba és N-be.
V és B barátomnak is bejött (B aznap este mégegyszer megakarta nézni dvdről:)) és tök vicces volt, hogy egymástól függetlenül azt mondták, hogy tök várták, hogy majd látni fogjuk a lépegetőket, mert a Pepe olyan jól beszél róluk, és Leiszi emiatt már komolyan elgondolkodott rajta, hogyha lesz ideje csinál egy lépegetőt, csak úgy
üdv
E
Monday, February 2, 2009
Szulamit a Filmszemlén - 3#
Rövid értékelések a film.hu-n.
A kisfilmes zsűri értékelése
"Szulamit: Cs. Nagy Sándor mindenkinek ajánlotta, hogy az alkotók közül valaki legyen ott a vetítéseken, mert ez esetben is problémák voltak a vetítési képaránnyal. Balog Sándor hozzátette: formailag jópofa módon van elválasztva a dokumentarista- és a játékfilm-rész, de tartalmilag nem annyira. Képileg nagyon szépen komponált, nagyon szépen fotózott, de feszesebbre kellett volna vágni, mert így egy ponton túl unalmassá vált. Meg kell találni az arányokat, ehhez szükséges a külső szem!"
A teljes cikk itt.
Agykalandfilmek
"Az intellektuális cicaparádénak és a férfi-nő viszonyokat vizsgáló értekezésnek egyfajta szintézise jelenik meg a Szulamitban, amely formáját tekintve az előbbihez hasonlóan épít a filmes reflexióra, míg tartalmi szempontból az utóbbi tematikáját, a kapcsolatok értelmezhetőségét, vagy éppen megfoghatatlanságát helyezi középpontba. Csátich Renátó filmje hűen követi a jól ismert „film a filmben“-stratégiát, története több síkon bonyolódik: egy science-fiction film forgatásával párhuzamosan magából a készülő filmből is látunk jeleneteket, mialatt a stáb és a két főszereplő kapcsolata is bomlásnak indul, a valós események pedig fokozatosan leválaszthatatlanná válnak a fikciótól. Az alkotók részéről koncepcióban ugyan nem volt hiány, az érdektelen dialógusok azonban már a film első harmadától megkezdik hatékony pusztításukat, így a Szulamit a maga 63 percével, nem csupán a kisjátékfilm-kategória, de a nézők türelmének határait is feszegeti."
A teljes cikk itt.
Saturday, January 31, 2009
Nézd meg a filmet online!
nézd meg a Szulamit című kisjátékfilmünket a filmklik.hu-n. (a filmnézéshez egy rövid regisztrációt kell, hogy véghezvigyél az oldalon.)
Friday, January 30, 2009
Hogyan készült?
egy film 100 ezer forintból.
rövid összefoglaló.
a Szulamit című filmünk alapötlete kb. 2008 februárjában pattant ki a fejemből egy "Csináljunk Sci-Fit!" felkiáltással. A forgatókönyv egészen május végéig íródott Boglári Tamás barátommal (tehát 4 hónapot vett igénybe).
A forgatás 4 és fél napos volt. A vágás ugyanennyi körülbelül.
Az effektezésekkel ill. a végső simításokkal (feliratozás, a hangutómunka, zene) összesen kb. egy - két heti munka volt, de itt voltak rövidebb-hosszabb szünetek, így nem tudom pontosan megmondani, mennyi időt tehetett ki mindez.
ez volt az első olyan filmünk, amely rengeteg előkészületet igényelt (mint pl. a kellékek, ruhák beszerzése ill. a felejthetetlen lézerfegyver elkészítése Boglári Tomi és Kucsanda Edit által). és még sosem foglalkoztam ennyit forgatókönyvvel, igazából nem is szoktam írni, esetleg vázlatokat. de a korábbi évek improvizációs gyakorlatát most sikerült összekötni egy átgondolt elbeszélő-technikával.
már a kezdeti ötletmag (sci-fi) kicsírázásánál arra kellett rájönnöm, hogy semmi sem érdektelenebb számomra annál, hogy egy egyenes vonalon haladva, úgymond lineárisan menjek előre, hiszen már az első lépések után beleunok a saját történetembe, s nem elégít ki, ha olyan mesét mondok, amit már láttunk ezerszer ezerféleképpen.
Persze új formák nincsenek, s az ihlet is csak ragaszkodás a régihez, de...
az alkotói folyamat egyetlen lényege, hogy megborzongok a saját felelősségemtől, más szóval leizzadok a sötét oldalamtól, s hogy olyan valamiről mesélek, ami a legszemélyesebb terület bennem. Cassavettes-től olvastam, sajnos már nem emlékszem, hogyan is volt pontosan: csak azt a filmötletet szabad leforgatni, ami az emberből elemi erővel tör elő.
az ötletek kihalászásáról van egy könyv Lynchtől: Hogyan fogjunk nagy halat? ebben a könyvben számomra a fő érdekesség az, hogy a filmkészítőt sokszor érik érzések, gondolatok, hogy "hoppá, ebből milyen filmet lehetne csinálni", s ha ezeket meg is csináljuk, a végeredmény sokszor csak olyan-amilyen. Lynch arról beszél, hogyan tudsz olyan ötletekhez, érzésekhez stb.-hez nyúlni, ami nagyobb falatot jelent, amivel érdemes hosszabban és kitartóan foglalkoznod. lehet persze egy kishallal is sokat foglalkozni, de az általában fölösleges, mint azt az elkészült filmek legtöbbje mutatja. hiába a sok milliós költségvetés, a rengeteg energia, ha alapjában van elcseszve a dolog. és sajnos az ember olyan egy akaratos, kétélű (nem kétéltű) állatfaj, amely véghezviszi azt, amiről úgy gondolja, hogy jár neki, anélkül, hogy tisztában lenne a cselekedetének a súlyával.
nagy a döntés súlya: "ezt fogom leforgatni!"
tehát a történetek nem érdekelnek, tisztelet a kivételnek. inkább az elmozdulások, a csúsztatások, amelyeket a történetekben olykor megtalálhatunk. hiszen ezek miatt az elmozdulások miatt jöhet létre újszerű jelentés, friss értelmezés avagy elbeszélés és újszerű élmény is persze.
S az elbeszélés csakis személyes lehet, ami a következőt jelenti:
- azt mutatom, amit én látok, nem azt, amiről feltételezem, hogy más is látja;
- nem igazodom másokhoz abban a reményben, hogy a filmemet esetleg több ember fogja látni, ezt a gondolatot csírájában fojtom el;
- ahhoz az elsődleges érzéshez térek vissza mindig, ami a kezdetekkor megérintett, és azt úgy nevelem akár a saját gyermekemet (ez a legnehezebb része a történetnek, mindig ugyanoda visszatérni...);
- úgy mondok ki mindent, mintha először mondanám; a forgatás kezdetekor eleresztek minden kapaszkodót, megszüntetek mindenfajta természetellenes biztonságérzetet, ezáltal minden, amit teszek vagy mondok, az egyetlen lehetőségnek kell tűnnie (hogy ne haljak meg ott mindjárt helyben). még akkor is, ha tudom előre: ezek a lehetőségek újra és újra természetszerűleg felütik a fejüket.
a stáb 7 főből áll; szoros és hosszú évek barátságából.
a költségvetésünk a következőképpen alakult: mindenki beadott 12 ill. 15 ezer forintot a Képköznapok táborba, így a film összesen kb. 100 ezer forintból készült plusz benzinköltség és a saját technikai felszerelésünk; bérelni nem béreltünk semmit.
a forgatás: másfél napot forgattunk Pécsett a gyönyörűen lepusztult szénosztályozónál (amelyet Leisz Tomi fedezett fel nekünk), majd Dunaszekcsőn 3 és fél napot.
minden forgatás előtt terepszemléztünk, azaz helyszíneket kerestünk. kétszer utaztunk le Dunaszekcsőre egy-egy félnapra, körbefotóztuk az egész falut. ugyanígy tettünk a szénosztályozónál is. otthon végignéztük a képeket, készült a vázlatos story-board, így amikor a forgatás zajlott, sok esetben egyből tudtuk, hová kell a kamerát leszúrni. (ez hasznos dolog, mert egyből tudsz dolgozni, nem kell azzal fárasztanod magad, hogy akkor most hol legyen mi. és nekem ez a fontos, hogy a szereplőkre lehessen figyelni, arra, hogy a lehető legjobban elengedhessük magunkat, hogy a technikai részletek ne gátoljanak bennünket. de ez azt hiszem, kikerülhetetlen. ha pl. csóró zenész vagy, a fellépés előtt be kell, hogy cuccolj a helyszínre, vagy pluszban leutaznod Baktalórántházára, ami a zenélésből vesz vissza, mert addigra már kivagy. tehát végül is olyan, hogy kipihent forgatás...álom.)
a forgatás az egyetlen közösségi élmény a számomra. erre mondom, hogy igazi közösség nincsen, csak időszakosan létrejött közösség.
a forgatás összetettebb dolog, mint a zenélés. zenélésnél egy olyan eszközzel (hangszer) beszélünk egymáshoz, amelyet a másik (külső megfigyelő) esetleg nem ért. forgatásnál muszáj, hogy szavakat használjunk, amelyet mindenki ért. ez utóbbi a közös építkezést tekintve közvetlenebb dolog, mert nem kell átkonvertálnunk az üzenetünket, hanem csak mondani. itt a közvetettség a vásznon keletkezik.
a vászontól semmiféle valóságérzetet nem szabad számon kérnünk, mint ahogyan a zenétől sem kérhetjük azt számon, csak a hangokat, a tempót, a hangsúlyozást, a ritmust.
a filmtől ugyanazeket kérjük hát számon, s a képeket felejtsük el végre!
a kép bennem van, bennem kell, hogy létrejöjjön, a nézőben. az igazi film ez. mint pl. a Dardenne fivérek legújabb remekműve, a The Silence of Lorna. (itt nem bírom ki, hogy ne mondjak pár szót erről a filmről. igazi költészet amit a nyers, realista ábrázolásukkal művelnek, mindezt úgy, hogy egy óriási kérdést tesznek az ölünkbe! korábban is tettek fel kérdéseket persze, de ennyire intenzíven nem, és most a kérdés nem a történetben van elhelyezve, hanem a nézőben. tehát a kép a nézőben alakul ki, míg az egész filmet nézve egyáltalán nem a képeken van a hangsúly (tulajdonképpen semmi érdekes nincsen bennük). nem a képekkel mesélnek, hanem a ritmussal, a történethez szükséges információk pontos elhelyezésével, s a végére benne vagyunk a sűrűben).
Robert Bresson: ne felejtsük el, hogy a film a vászonnal végződik.
a Szulamitról is szóljunk pár szót.
Lars von Trier Járvány című filmjében föllelhető filmnyelv az, amely a legjobban hasonlít a Szulamit nyelvezetéhez. ez van megspékelve egy Lynch-i előadással valamint Jeles András világlátásához hasonlatos erőteljes behatásokkal. tudom, nagyképűen hangzik, de ez a legegzaktabb megfogalmazás.
bővebben:
a film 3 részre osztható.
- Home videós anyag
- Sci-fi, a klasszikus filmkészítést tekintve az úgynevezett jól megcsinált , cizellált részek
- a tulajdonképpeni Film, amely a home videós anyagból jön létre, egyfajta - a fönt említett - csúsztatásokkal, elrugaszkodásokkal, amelyek- úgyszólván- átlényegülnek s egy új fajta értelmezést tesznek lehetővé
Lynchnél mindig ez az elrugaszkodás érdekelt.
Triernél a sarkos megfogalmazás, az ütköztetések.
Jelesnél az objektív, Isten nélkül való dokumentált létezés.
Őszinte hódolat hát mindenkinek, az összes behatásnak, s az összes munkás kéznek!
Köszönöm gyerekek!!
:)
PS:
az film promótálásánál egy csíntalanságot követtünk el: jobbnak láttam úgy reklámozni a filmet, hogy ez egy Sci-fi. nos, ez nem igaz. mindez arra volt jó, hogy a gyanútlan néző ne nagyon tudja, most akkor miről is van szó. aki pedig a kellő gyanakvással nézi a filmet, annak úgyis lejön, hogy itt semmi nem komoly, csakis a különféle értelmezésekkel való játék... Egyedül.
a film a saját gyengeségeiből építkezik, azaz belőlem.
Thursday, January 29, 2009
Szulamit a Filmszemlén - 2#
interjú a rendezővel a film.hu-n.
nézd meg a Szulamit című filmünket a filmklik-en! az oldalon egy rövid regisztráció után tudsz filmet nézni.
... a film.hu külön blokkot nyitott ahol a szemelés filmekről és a szemle eseményeiről lehet mindenféle érdekességet, friss infókat olvasni, látni.
Tudj meg mindent a szemléről, olvass el mindent a szemléről.
... és azoknak, akik még néznek tv-t:
- Szemlés filmek a Duna Tv-n.
- A magyar film napjai.
- és a Duna Tv a You Tube-on
Monday, January 26, 2009
Szulamit a Filmszemlén - 1#
Hamarosan kezdetét veszi a 40. Magyar Filmszemle programsorozata.
Addig is összegyűjtöttük néhány friss információt.
A legfrissebb program szerint a Szulamitot 4X vetítik a Palace MOM Parkban:
- jan. 30. péntek 18:15
- jan.31. szombat 15:30
- feb.1. vasárnap 10:00; 19:45
A filmszemle hivatalos oldalán elérhető a versenyfilmek adatlapja (előzetessel, képekkel, illetve a rendezőkkel készült villáminterjúkkal tarkítva.)
Szulamit adatlap
Egyéb érdekesség, hogy a film.hu-n letölthető jó pár film, köztük a Szulamit c.film, forgatókönyve is.
Január 27-től, a szemle ideje alatt néhány versenyfilm elérhető lesz a filmklik.hu oldalon (az oldal jelenleg nem elérhető a folyamatos frissítés miatt).
Január 22. péntektől már lehetőség van az on-line jegyelővételre, erről részletes információkat itt olvashattok.
A szemle részletes programját itt találjátok.
Wednesday, October 15, 2008
Tuesday, October 14, 2008
Kritika - levélrészlet
levélrészlet egy nézőtől/baráttól Arató Péternek címezve, aki a filmnek a zenéjét szerezte ill. a hangutómunkán dolgozott.
"Elérkezettnek láttam az időt, hogy leírjam véleményemet a filmetekről : )
R. azt mondta, hogy nagyon tetszett neki, és ebben egyetértek vele. Jól megcsináltátok, több szinten értelmezhető történet, sok mögöttes tartalommal. Pszichológiai és filozófiai kérdések merülnek fel az emberben, ráadásul az én esetemben, a film fokozatosan kezdett el hatni: a csúcspontját két nappal később érte el, amikor az egész történet gestaltja hirtelen megváltozott, mint amikor az ember a Rubin-serlegben az egyik pillanatban serleget lát, aztán a kép átvált két szembeforduló arcra.
Szóval jól ki lett találva a fikció, a valóság és a "megtörténhetett volna" keverése. Vagy tényleg megölte a Tomi a csajt? Most jut eszembe, nem is láttam a vetítésen...
Nagyon tetszett, amikor a csaj elkezdett pityeregni a gitáron és az éneken, ami neki szólt. Ez minden nő legtitkosabb vágya, szóval szerintem sikerült őket ezzel megfogni.
Nem úgy a férfiakat, akik a pucér test látványára indulnak be, nem a nyálas érzelmekre!
A következő filmben több meztelenség legyen!"
Subscribe to:
Posts (Atom)
