levélrészlet egy nézőtől/baráttól Arató Péternek címezve, aki a filmnek a zenéjét szerezte ill. a hangutómunkán dolgozott.
"Elérkezettnek láttam az időt, hogy leírjam véleményemet a filmetekről : )
R. azt mondta, hogy nagyon tetszett neki, és ebben egyetértek vele. Jól megcsináltátok, több szinten értelmezhető történet, sok mögöttes tartalommal. Pszichológiai és filozófiai kérdések merülnek fel az emberben, ráadásul az én esetemben, a film fokozatosan kezdett el hatni: a csúcspontját két nappal később érte el, amikor az egész történet gestaltja hirtelen megváltozott, mint amikor az ember a Rubin-serlegben az egyik pillanatban serleget lát, aztán a kép átvált két szembeforduló arcra.
Szóval jól ki lett találva a fikció, a valóság és a "megtörténhetett volna" keverése. Vagy tényleg megölte a Tomi a csajt? Most jut eszembe, nem is láttam a vetítésen...
Nagyon tetszett, amikor a csaj elkezdett pityeregni a gitáron és az éneken, ami neki szólt. Ez minden nő legtitkosabb vágya, szóval szerintem sikerült őket ezzel megfogni.
Nem úgy a férfiakat, akik a pucér test látványára indulnak be, nem a nyálas érzelmekre!
A következő filmben több meztelenség legyen!"
Read More...
Summary only...
